Azzal, hogy véget ért az ENSZ harmadik óceánügyi konferenciája Nizzában, a világnak van mit ünnepelnie, de sok befejezetlen feladatot is meg kell majd oldania az ENSZ klímaváltozással foglalkozó konferenciáján (COP30), amelyet a brazíliai Belémben rendeznek meg idén.
Ukrajna június 1-jei támadása az oroszországi légi támaszpontok ellen máris egy új konvencionális megállapítást eredményezett: az olcsó drónok elavulttá tették a drága, emberek által vezetett harceszközöket (tankok, repülőgépek, hajók), amelyek sokáig meghatározták a világ "fejlett" hadseregeit. Ez a nézet azonban hiányos, és talán veszélyesen félrevezető. Napjaink drónhadviselése kijózanító tanulságokkal szolgál, amelyek messze túlmutatnak a drága, hagyományos fegyverek sebezhetőségén; valamint a mesterséges intelligencia drónhadviselésbe történő közelgő integrációja a jelenlegi állapotokat kifejezetten elavultnak fogja feltüntetni.
Donald Trump amerikai elnök Oroszországgal kapcsolatos megközelítését Moszkva Ukrajna elleni háborújának befejezésére irányuló törekvése uralja. Az amerikai kormányzatnak azonban lehetősége van arra, hogy előrelépést érjen el egy másik sürgősen megoldandó nemzetbiztonsági kérdésben: a nukleáris fegyverzetek ellenőrzésében. Valójában, miután Trump idén visszatért a Fehér Háza, azonnal tárgyalásokat szorgalmazott Oroszországgal és Kínával a „denuklearizációról ... nagyon nagy mértékben”.
Az amerikai Federal Reserve függetlenségének kérdése ismét reflektorfénybe került. Május végén Jerome Powell Fed-elnök a Fehér Házban találkozott Donald Trumppal, hogy „megvitassák a gazdasági fejleményeket”, ahogyan a Fed fogalmazott pőrén a találkozót követően kiadott közleményében. A piaci szereplők azonban kíváncsiak, mi történt a találkozón.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank tavaszi ülései általában békés, felejthető eseményeknek számítanak. Idén azonban nem ez történt. Több központi bankár zsigeri rettegéssel tért haza. Mi ennek az oka? Megkísértette őket a GENIUS Act szelleme. Arról a stablecoinokról szóló törvényjavaslatról van szó, amelyet az amerikai kongresszus fogadhat el Donald Trump március 6-i, a stratégiai kriptodeviza-tartalékot létrehozó rendelete után.
Az USA és Kína vámháborúja talán most nyugvópontra jutott, de a két ország között a technológiai fölényért folytatott verseny nagyobb sebességbe kapcsolt. Miközben mindkét állam a mesterséges intelligencia terén kialakítandó dominanciáért – és az ezzel járó termelékenységi és geopolitikai előnyökért – küzd, egy kérdés előtérbe kerül. Vajon Kína AI-képességei utolérik-e Amerikáéit, sőt felülmúlják-e azokat?
A középkorban gyakran az udvari bolond volt az, aki merészelt kényelmetlen igazságokat is kimondani a királynak. Donald Trump amerikai elnök – aki szíve szerint talán uralkodó lenne – egyfajta udvarában ez a szerep a kötvénypiacé.
A Szputnyik 1950-es évekbeli kilövésétől az 1980-as évek japán elektronikai boomig az amerikaiak többször is attól féltek, hogy elveszítik technológiai előnyüket a külföldi riválisokkal szemben. Minden alkalommal azonban az USA az erősségei – globális tehetségek vonzása, fejlett kutatásokba való befektetés, a versenyjogi (trösztellenes) törvények érvényesítése –megkétszerezésével reagált, és így végül megerősödve került ki ezekből az időszakokból. Ma azonban Amerika technológiai vezető szerepét nem egy újabb Szputnyik vagy Sony fenyegeti a legsúlyosabban, hanem az alapvető előnyeinek belső eróziója. Szinte úgy tűnik, mintha Donald Trump politikája az amerikai innováció alapvető pilléreinek lebontását célozza.
Vannak arra utaló jelek, hogy az Egyesült Államok végre törvénybe foglalhatja a kriptovaluta-szektor egyes részeire vagy egészére vonatkozó alapvető szabályokat. A törvényjavaslat kidolgozása során a törvényhozók jól tennék, ha megvizsgálnák az Európában nemrégiben bevezetett keretrendszert.
A tudósok azon dolgoznak, hogy megértsék a mikroműanyagok hatásait, és megállítsák e mérgező szennyező anyagok beáramlását a világ víztestjeibe. A polimerek előállítása azonban ugyanilyen káros hatással van a bioszférára, ami kiemeli a műanyagoktól való függőségünk csökkentésének fontosságát.
Kevés vezetőnek adatik meg, hogy akár csak egyszer is megmentse országát, nemhogy kétszer. Charles de Gaulle-nak ez sikerült: először a II. világháború alatt a Szabad Franciaország élére állt, majd az algériai háború befejezésével és a ma ismert V. Köztársaság megteremtésével. Tavaly Mario Draghinak is megadatott a lehetőség, hogy ugyanezt megtegye.
Az elmúlt hetekben orosz tisztviselők azt az elképzelést hangoztatták, hogy amint véget ér az ukrajnai háború, a nyugati – különösen az amerikai – cégeket szívesen látják újra Oroszországba. A Trump-kormányzat érdeklődéssel reagált. De mennyire reális ez a kilátás? Valóban visszatérnének a nyugati befektetések és vegyesvállalatok?
Bár az idei évnek még a fele sem telt el, máris a politika által kiváltott szélsőséges volatilitás éveként vonul be a történelemkönyvekbe – nemcsak a pénzpiacok, hanem a gazdasági narratívák és a nemzetközi kapcsolatok szempontjából is. De hogy ez hová fog vezetni, még nem tudni. Az amerikai belpolitikai és a nemzetközi rend széttöredezésének vagyunk tanúi, vagy csak egy döcögős utazásnak, amely mindkét terület kedvező átrendeződéséhez vezet el?
A Covid-válság alapvető leckét adott a világnak arról, hogy milyen fontos a globális együttműködés a betegségek elleni küzdelemben. Ezt az együttműködést és annak fenntartásához szükséges feltételeket azonban nehézségek övezik. Az egészségügy és a tudomány jövőbeni finanszírozása megkérdőjeleződött, a fejlesztési támogatások egyes hagyományos donorok általi csökkentése pedig kétségeket ébreszt aziránt, hogy képesek vagyunk-e megelőzni a fertőző betegségeket és megfelelően reagálni azokra a világ legsebezhetőbb országaiban.
Amikor Richard Nixon amerikai elnök 1970-ben kinevezte Arthur Burnst a Federal Reserve elnökévé, ezekkel a szavakkal köszöntötte: „Tisztelem a függetlenségét. Remélem azonban, hogy ettől függetlenül majd arra a következtetésre jut, hogy az én nézeteimet kell követni.”
Most, hogy Donald Trump amerikai elnök vámháborúja teljes erővel zajlik, a befektetők világszerte azt kérdezik: mi lesz a következő lépés a világgazdasági rend felforgatását célzó programjában? E téren sokak fejében az úgynevezett Mar-a-Lago-i egyezmény motoszkál. A Stephen Mirren, Trump gazdasági tanácsadói testületének elnöke által javasolt terv arra irányul, hogy Amerika kereskedelmi partnereivel egyeztetve a dollár gyengítését érje el.
Az utasok érdekes dolgokat láthattak.
Cikkünk folyamatosan frissül az iráni-izraeli konfliktus legfontosabb híreivel.
Kérdés, mennyire lesz tartós
Erre az országra vélhetően te sem gondoltál.
Lezárás vagy eszkalálódás jön?
Mit várhatunk ebben a konfliktusban?
